INCIDENS [ë v. e] főnév -t v. (-et) [ë], -ek, -e [ë, e] (
választékos)
- 1. Véletlenül közbejött, rendsz. kellemetlen eset, váratlan zavaró mozzanat. Kellemetlen incidens; minden incidens nélkül. Szerencsére útközben nem történt semmi incidens. Ha ez az incidens közbe nem jön, már régen készen volnánk. □ Egy hölgy elájult, szegényt legszemélyesebb érzelmeiben érintette ez az izgalmas incidens. (Hunyady Sándor) Az incidens így kezdődött, s miután a sértett fél csupán egy kínos elpirulással reagált rá, körülbelül be is fejeződött. (Nagy Lajos)
- 2. (sajtónyelvi) Összetűzés, kül. határincidens. Az incidensért a felbérelt ügynököket terheli a felelősség.
- Szóösszetétel(ek): határincidens.