Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

IMPERTINENS * [e-e v. ë-ë] melléknév -ül v. (-en), -ebb [e, e] (választékos)
  • 1. A társadalmi érintkezés szokott udvariassági formáit durván (meg)sértő; arcátlan, szemtelen <személy>. Impertinens fickó, kölyök. □ Azt akarom önnek mondani, herceg úr, hogy ön egy impertinens ember. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Impertinens beszéd, viselkedés. □ Megtiltok kendnek mindenféle impertinens kifejezéseket. (Jókai Mór)