ILYSZERŰ [ë] névmás, mutató (régies, választékos)
Ilyenszerű; <főleg elvont főnévvel kapcs.:> ilyenféle. □ Sokszor rászedték már őnagyságát ilyszerű hírekkel. (Jósika Miklós) [Apja] a görcsös zarándokbottal embertelenül megveré
Szegény gyermek! tizennégy év alatt megszokta a szülei szeretet ilyszerű kiömléseit. (Jókai Mór) Ilyszerű fölindulásban soha sem látta bajtársát. (Gyulai Pál)