IMPONÁL tárgyatlan ige -t, -jon (
bizalmas)
Tiszteletet, nagyrabecsülést v. bámulatot kelt vkiben, tekintélye van vki előtt.
Imponál vkinek. Nekem nem imponál. □ Elég tekintélyes alak volt arra, hogy gyönge szívű embereknek imponáljon. (Jókai Mór) Érdekes ember volt, bohém. Még a feleségének is imponált. (Babits Mihály) A gyermeknek jobban imponálnak a ragadozó fenevadak, mint a bégető szelídek. (Móricz Zsigmond)