IMPERTINENS * [e-e v. ë-ë] melléknév -ül v. (-en), -ebb [e, e] (
választékos)
- 1. A társadalmi érintkezés szokott udvariassági formáit durván (meg)sértő; arcátlan, szemtelen <személy>. Impertinens fickó, kölyök. □ Azt akarom önnek mondani, herceg úr, hogy ön egy impertinens ember. (Mikszáth Kálmán)
- 2. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Impertinens beszéd, viselkedés. □ Megtiltok kendnek mindenféle impertinens kifejezéseket. (Jókai Mór)