IMPOSZTOR főnév -t, -ok, -a v. -ja
- 1. (elavulóban, tréfás) Huncut ember, gyerek; kópé. □ Nincs annak semmi baja. Benneteket ijesztget a vén imposztor. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (ritka, régies) Csaló (II). □ [A periratokat] visszaadta a gazember?
Jó volt neki úgye beszedni a sok előleget? Imposztor! (Mikszáth Kálmán)
- imposztori; imposztorság.