ILLETLENSÉG [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban csak a 2. jelentésben)
- 1. Az illetlen melléknévvel kifejezett tulajdonság, jelleg, jellemvonás, ill. vkinek, vminek illetlen volta. Beszédének, magatartásának, szavainak, tettének illetlensége. Mindenkinek feltűnt viselkedésének illetlensége. Illetlenségéért édesapja megrótta.
- 2. Az erkölcsi szokásokkal, szabályokkal, az udvariassággal ellenkező, illetlen magatartás, beszéd, szó, cselekedet. Illetlenség a köszöntést nem fogadni. Illetlenséget mond. Nagy illetlenséget követett el. □ Rátette a kezecskéjét Szunyoghynak a térdére. Az anyja ijedten szökkent fel. Bözsi! Micsoda illetlenség! (Gárdonyi Géza)