Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

IMÁDSÁG [ccs] főnév -ot, -a
  • 1. (vallásügy) Istenhez gondolatban v. fennhangon intézett kérés, hálaadás és magasztalás, ill. az ezt tartalmazó szöveg. Esti, reggeli imádság; → úri imádság; imádságba foglal vkit: a) Isten áldását kéri reá imádságában; b) (átvitt értelemben) hálával gondol reá. □ Elsőt dobolnak estvéli imádságra. (Mikes Kelemen) Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán. (Vörösmarty Mihály) Egy vén kuruc barát … anekdotával és imádsággal tartotta a kedvet a kuruc seregben. (Krúdy Gyula)
  • 2. Imádkozás. Imádság közben. Elakadt az imádságban. □ Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. (Petőfi Sándor)
  • 3. (ritka) Nagy kérlelés, hosszú ideig tartó v. sokszor ismétlődő kérés. □ Az a bitang már a második hordó bort is majdnem imádságra adta. (Vas Gereben) Csak nagy imádságra lehetett a terembe becsalogatni. (Jókai Mór)
  • Szólás(ok): csak az imádság tartja (benne a lelket): vki nagyon beteg, csaknem halálán van; csak az imádság tartja: vmi már csaknem összedől v. eldől, ill. kis híja, hogy el nem szakad v. le nem esik.