ILLETÉK [e] főnév -et, -e [ë, e] (
közgazdaságtan,
pénzügy)
Közjogi jellegű állami, közhivatali, hatósági tevékenység v. szolgálat egyéni igénybevételéért fizetendő pénzösszeg.
Kincstári, okirati, örökösödési illeték; az illeték levonása. Az illetéket okmánybélyegben kellett leróni. □ Egyes szerződéses városi vállalkozók járandóságainak kifizetésénél kevesebb illetéket vontak le. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): 1. illetékelengedés; illetékfizetés; illetékfokozat; illetékkedvezmény; illetékkimutatás; illetéklerovás; illetékmegtérítés; illetékrész; illetéktáblázat. 2. bélyegilleték.
- illetéki.