ILLET [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], illessen [e-ë]
- 1. (választékos) Érint (1). Kezével illet vmit. Egy ujjal sem illette. □ Oh, hagyd illetnem hősi jobbodat. (Vörösmarty Mihály) A legnagyobb, hatéves fiának homlokát gyöngéden illette, hogy fölébressze. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (átvitt értelemben, régies) Illet vkit: vkire érzelmi hatást tesz; lelkileg érint. □ Mi mélyen illet e valódi szó
(Vörösmarty Mihály)
- 3. (átvitt értelemben) Illet vkit: vkire tartozik, vonatkozik. Tudatjuk mindenkivel, akit illet. □ Itt semmi olyan hírek nincsenek, amelyek minket illetnének. (Mikes Kelemen) Minket nem illet e vád, drága hölgy. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Ami vkit, vmit illet: a) rátérve most már vkire, ill. vkinek a véleményére v. vmire. Ami a tanulást illeti, azt bizony az én fiam nem szereti. Ami engem illet, én nem kívánok ebben részt venni. Ami titeket illet, közöljük veletek, hogy
b) <felszólításra, nógatásra elmondott véleménynyilvánítás henye bevezetéseként>. || b. Ami azt illeti: ha már erről van szó. Ami azt illeti, ezt jobban is elvégezhette volna.
- 4. (átvitt értelemben, választékos) Vmivel illet vkit: vmilyen, többnyire sértő v. gúnyos kijelentést tesz vkiről, rendsz. az érdekelt személy füle hallatára bántó szavakat mond vkinek, v. vmilyen névvel megbélyegez vkit. Szemrehányással, váddal illet; → szóval illet vkit. Szidalmakkal illette barátját. Haynaut a magyarság az "aradi vérbíró" névvel illette.
- 5. (átvitt értelemben, választékos) Illet vkit vmi: vkinek joga van vmihez, vkinek jár vmi; megillet (3). Dicséret illeti. Őt illeti az elsőség. □ Ifjú leány fekszik halotti ágyán, Kit még sok év s boldogság illete. (Tompa Mihály) Add ki, bátya, tüstént, ami engem illet. (Arany János)
- Igekötős igék: megillet.
- illetés; illetett.