ILLESZTGET [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
- 1. Többször, huzamosabb ideig v. lassú mozdulatokkal illeszt (3) vmit. Lábát tánchoz illesztgeti. □ A kis gyermek figyelve felüti piciny ujját
s hozzá piciny ajkait
módosan illesztgeti. (Jókai Mór)
- 2. Illeszteni próbál vmit. A törött csésze darabjait egymáshoz illesztgeti. Illesztgeti a széttépett levelet.
- 3. (irodalmi nyelvben) Úgy rendezget vmit, hogy az vhova illő legyen, v. a kívánt formát kapja. □ Mit hazudozott annyit? szólt
a
vén gavallér, szürke fürteit művészien illesztgetve magas, okos homlokára. (Tolnai Lajos)
- 4. Próbálgatja, hogy melyik <ruhadarab stb.> illik, áll (neki) legjobban, v. melyik a legmegfelelőbb. Illesztgeti a kalapokat, a ruhához a nyakkendőket, a szemüvegeket.
- Igekötős igék: beillesztget; egybeillesztget; hozzáillesztget; közéillesztget; odaillesztget; összeillesztget; ráillesztget; visszaillesztget.
- illesztgetés; illesztgetett; illesztgető.