ILLATOZIK tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon (-zék), (
régies,
választékos,
irodalmi nyelvben) illatoz (főként 3. személyben)
Kellemes szagot, illatot áraszt, bocsát (ki) magából; jó szaga, (kellemes) illata van; illat(ok) árad(nak) belőle.
Illatoznak a hársak, a virágok. Mitől illatozol úgy? □ Illatoz a pázsit, madárének hallik. (Arany János) Tömjén és mirrha s ámbra fog illatozni néked. (Juhász Gyula) || a.
Vhol illatozik vmi: (kellemes) illatot árasztva ott van vmi vhol.
A kávé, a pecsenye már az asztalon illatozik. Rózsák illatoztak egy vázában. || b. (
gúnyos) Kellemetlen szagot, bűzt áraszt; bűzlik.
Mi illatozik itt ilyen orrfacsaróan?
- Igekötős igék: beillatozik; kiillatozik; odaillatozik; széjjelillatozik.
- illatozás; illatozó.