Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ILY névmás, mutató, (elavult) illy (állítmként nem haszn.)
<Főleg hasonlóságra és hasonlítással kapcsolatos fokozásra rámutató, ritkábban azonosságra utaló szóként.>
I. (melléknévi) (csak jelzőként haszn.) (választékos, irodalmi nyelvben) Ilyen (I, főleg 23, 56). □ Kopog a jégeső, tördel mindeneket, Mind pocsékká tészi a szántó földeket Egy ily hűs esőért mennyit sohajtozott, Akit az izzadság és por bésározott. (Csokonai Vitéz Mihály) Csak szédülék, atyám; ne légy boszús; Fejem gyakorta szenved ily bajokban. (Vörösmarty Mihály) Hát bizony gyakorta megesik, nem újság A gyerek-szobában az ily háborúság: A fiú vagy lányka tisztjét megfeledi: Papa megdorgálja s a mama megfeddi, Sőt, ha nagy a vétség s nagyon rossz a gyermek, Az se hallatlan, hogy valakit megvernek. (Arany János) De ily erőt, mint van e vitézben, Én nem tapasztaltam soha emberkézben. (Arany János)
II. (főnévi) -et, (-ek) [e, e] (főleg tárgyragos alakban, alanyi ragozású igével kapcs. haszn.) Ilyen (II. főleg 12). Ki hallott ilyet! □ Ottokár Cinikusan tagadta meg magát, Nehogy talán mint érzéseknek hősét Lássa egy szellemes ujságíró, Kinek ilyre gúnnyal fekszik tolla. (Ady Endre) Ó jaj, mit láttam! nem láthat ilyet ember sarja bűntelen. (Babits Mihály) Neki mondtál volna ilyet! Drághffy Benedeknének! (Móricz Zsigmond)
III. (határozószóként) (főleg határozószó, ill. egyéb határozó, ritkábban melléknév v. határozatlan számnév előtt, gyak. fokozó hangsúllyal) Ilyen (III. főleg 13). □ Fogd e gyürűt, urunk ajándoka. | Kicsinben végtelenséget jelent; Mert összeforrva gyenge karjai Egymást örök hűséggel ölelik. | Ily érc-szilárdan álljon frigyetek. (Vörösmarty Mihály) Ily késő éjszaka ki jár Ott kinn a temetőn? | Az óra már éjfélt ütött, A föld már néma lőn. (Eötvös József) [Apja] a görcsös zarándokbottal embertelenül megveré Szegény gyermek! tizennégy év alatt megszokta a szülei szeretet ilyszerű kiömléseit, anélkül, hogy tudná: miért fizeti az neki ily kegyetlen gyűlölettel vissza legérzékenyebb szeretetét? (Jókai Mór)