IDEG [e] főnév -et, -e (-je) [ë, e, e]
- 1. (bonctan) Az agyból, ill. a gerincvelőből kiinduló, különféle sejtekből álló egy-egy vékony szál v. ilyen szálakból álló egy-egy köteg abban a rendszerben, amely az egész szervezetet behálózza, s a külső ingereket az agyba, ill. az agy ösztönzéseit a szervezetbe közvetíti. → Bolygó ideg; → centrifugális idegek; → centripetális idegek; érző ideg; → motorikus ideg; mozgató, szagló ideg; az ideg sérülése. || a. Kül. fogideg. Ideget kezel; kiveszi az ideget; ideget → öl. □ Szaladtam, míg a fogorvoshoz nem értem
Ezt a szemfogamat kezeli. Aznap épp az ideget vette ki belőle. Előzőleg arzénnal ölte. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (gyak. átvitt értelemben) Idegek: idegrendszer, kül. ennek az ellenálló képesség szempontjából tekintett minősége. Idegei a végsőkig v. pattanásig → feszülnek; majd → szétpattannak az idegei; → kötélből v. → vasból vannak az idegei; → zongorázik vkinek az idegein; idegeire megy vmi: a) idegeinek megbetegedését idézi elő; b) (túlzó) tűrhetetlen, rendkívül bosszantó, elviselhetetlen; → borzolja az idegeit; vki v. vmi → felmorzsolja az idegeit; vkinek az idegeit → őrli vki v. vmi; vkinek idegeit → tépdeli; nem bírja idegekkel: idegzete felmondja a szolgálatot; → játszik vkinek az idegeivel. Micsoda idegei vannak! Ez idegek kérdése. Az idegeivel van baj. □ Micsoda idegei lehetnek ennek az embernek! Talán acélból vannak. (Mikszáth Kálmán) Már hordták az inasok körül a friss forró puncsot, ami igazán nagyon jót tett a felzaklatott idegeknek. (Móricz Zsigmond)
- 3. (régies, költői) Hangszer, kül. lant húrja. □ És mig az orkán zúg, s a felhők dörgenek, én a Lant idegébe kapok. (Petőfi Sándor) De én lantom bágyadt idegjét Addig feszítni nem merem. (Arany János)
- 4. (régies) Az íj húrja. □ Felhőszakadás omlott alá a harcolókra, a kunok idegei megereszkedtek. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): 1. idegállapot; idegbántalom; idegcsomó; idegcsoport; idegélet; idegerő; idegerősítő; idegfájás; ideggóc; ideggyökér; ideggyulladás; ideghártya; ideginger; idegizgató; idegkór; idegméreg; idegműködés; idegrángás; idegrázkódás; idegrost; idegsebész; idegsejt; idegsorvadás; idegvégződés; idegzsongító; 2. arcideg; fogideg; hallóideg; látóideg; szaglóideg; szemideg; ülőideg.