ILLEM [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (
választékos)
A társadalmi érintkezés, a másokkal való viselkedés szabályainak koronként változó összessége.
Így kívánja az illem. Megsérti az illemet. Vétett az illem ellen. □ Hazudni rút. Ez ellen a morál, | A társas illem egykint perorál. (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): illemformák; illemkérdés; illemlátogatás; illemsértő; illemteljes; illemtudás.