Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <dolog>, amely ijedséget kelt, olyan hatással van, hogy megijed tőle vki. Ijesztő arc, tekintet; ijesztőbbnél ijesztőbb hírek; kisgyermeket ijesztő mese. □ Ijesztő lám ha zajg a tenger is, De csendes mélyén drága gyöngy terem. (Vörösmarty Mihály) Képzeletem előtt minden úgy folyt le, mintha ijesztő álom jeleneteit vonultatnák el szemem előtt. (Kuncz Aladár) Vágjuk az arcába minden ijesztő rémnek: hiszek az emberben. (Móra Ferenc) || a. Megjelenésével v. nagy méreteivel nyomasztó, félelmetes hatást keltő. Ijesztő ez a forgalom, a szakadék. Az épület úgy közelről majdnem ijesztő. || b. Ijesztőt: úgy, hogy ijedséget kelt. Ijesztőt ordít, üvölt. □ Reggel három tájt ijesztőt reccsent a polc. (Szabó Lőrinc)
2. (túlzó, rosszalló) Nagyon nagy mértékű, fokú, arányú; szörnyű, borzasztó. A tőkés országokban a gazdasági válságok idején a munkanélküliség sokszor ijesztő méreteket ölt. Ijesztő tudatlanságot árult el. || a. <Vmely rossz, hátrányos tulajdonságot kifejező jelző előtt fokozó értelemben:> Ijesztően: rendkívüli fokban, nagyon. Ijesztően sápadt, tudatlan.
II. főnév -t, -je Ijesztő dolog. Vmit ijesztőt lát, mond.