IKERÍT [ë v. e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. -ni (
nyelvtudomány)
- 1. <Mássalhangzót két szótag határán> megnyújtva, hosszan ejt. A "szalag" szó l-jét sokan ikerítik.
- 2. (ritka) Vmit ikerít: vmely szóhoz annak kissé módosított alakját úgy illeszti hozzá, hogy ikerszó keletkezzék. A "csiga" szó ikerítve: csiga-biga.
- ikerített.