IJEDTSÉG [ijetség v. ijeccség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Annak az állapota, aki megijedt. Halálos ijedtség. Nagy nehezen elmúlt az ijedtsége. Ijedtségében azt sem tudta, mit tegyen. □ Oszladozni kezdett a tegnap esti ijedtség. (Mikszáth Kálmán) Nem volt bennem semmi ijedtség, rémület
, a csécsiek hozzá voltak szokva az árvízhez. (Móricz Zsigmond)