IJEDTÉBEN [e-e] főnév (személyragos és határozóragos) ijedtemben [e-ë-e], ijedtedben [e-ë-e], ijedtünkben, ijedtetekben [e-ë-ë-e], ijedtükben
Ijedtségében. Majd → leült ijedtében. Reszket ijedtében. Ijedtében majd hanyatt esett. □ Ijedtemben ki akarom nyújtani a lábamat
(Jókai Mór) Elállt a lélekzete is ijedtében. (Gárdonyi Géza)