IJEDEZIK [e-ë] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne [e]; -zen [ë] ijedez [e-ë]
- 1. Újra meg újra erőt vesz rajta az ijedség. Ijedezik vkitől, vmitől, (régies) vmin. Ne ijedezz, nem bánt senki! □ A gyermek összerezzent. No! mit ijedezel? förmedt rá a némber. (Jókai Mór) Azon ijedeztek a nyavalyások, hogy mink,
az utcán is hamiskodunk a fehérnéppel. (Móra Ferenc) A nép elhúzódik előled |
és ijedez te tőled. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (irodalmi nyelvben) Beszédével, viselkedésével ijedtséget árul el. Mit akartok? ijedezett.
- ijedezés; ijedező.