IHLETT [ë] melléknév -en, -ebb [e, e] és főnév -et, (-je) [ë, e] (régies)
Ihletett (III). □ Rakjuk le hangyaszorgalommal, amit Agyunk az ihlett órákban teremt. (Vörösmarty Mihály) Kiről annyi jósnak zengett ihlet szája, | Megszületett érzem, Júdának királya. (Arany János)