IHLET [2] [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Felfokozott érzékenységű lelkiállapot, lelkesült hangulat, amelyben a szellemi, kül. művészi alkotásra ösztönző és képesítő termékeny alkotókedv kibontakozik; inspiráció. Az ihlet percei; nincs ihlete; megszállja az ihlet. Ihlet nélkül nehéz a művészi alkotás. □ A népköltészetből merítéd ihleted. (Gyulai Pál) Itt van Az ihlet drága perce. (Juhász Gyula) Szakítottam a költészet regényes konvencióival, és gúnyolva beszéltem az ihletről. (Babits Mihály) || a. Ennek vmely (művészi) alkotásban való megnyilvánulása. Művéből hiányzik az ihlet.