IGRIC főnév -et, -e [ë, e] (történettudomány, irodalomtudomány, régies)
<Királyi, (fő)nemesi udvarban élő v. a várakat, sokadalmakat járó> középkori énekmondó, énekes (II. 4). □ Valami igric volt az ősöm A nagy keleti pusztaságon, Valami kóbor szabad igric. (Juhász Gyula)