Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

IGENIS
IGENLÉS
IGENLŐ
IGÉNY
IGÉNYBEVÉTEL
IGÉNYEL
IGÉNYES
IGÉNYJOGOSULT
IGÉNYLÉS
IGÉNYLŐ
IGÉNYPER
IGÉNYTELEN
IGERAG
IGERAGOZÁS
IGETŐ
IGÉZ
IGÉZET
IGÉZETES
IGÉZŐ
IGLICE

IGENLÉS [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (irodalmi nyelvben) Általában az igenel igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás, magatartás.
  • 1. Jóváhagyás, beleegyezés, helyeslés. Élénk, harsány, lelkes igenlés. □ Nem szólt, arcán észrevehető volt az igenlés. (Vas Gereben)
  • 2. Vminek fokozott kívánása, akarása, teljes erőből való törekvés vmire. Az élet igenlése; a népi demokrácia igenlése.
  • Szóösszetétel(ek): életigenlés.