A magyar nyelv értelmező szótára

IGEN [1] [ë] határozószó (választékos) I. <Fokozó szóként.> A. <Állító mondatban, rendsz. főhangsúlyos szóként.>

• 1. <(Ige, melléknév, határozószó v. ilyen főtagú szókapcsolat, ritk., főnév előtt v. ritk. ige, melléknév, határozószó után, fokozó határozószóként:> nagymértékben, nagy fokban; nagyon. –11 <Az ige v. az igének hangsúlyos bővítménye előtt, a cselekvés intenzitásának, hatásfokának, eredményességének, az akarat, szándék, vágy, érzés fokának, a változás mértékének fokozására.> Ön igen téved. Igen megörültem a csomagnak. □ György haragja pedig lészen rendkivűli, Mert vitéz szolgáját igen keserűli. (Arany János) Mikor Toldi Miklós megfogá a csehet, | És az ijedtében legott térdre esett, Igen megörvendett a felséges király. (Arany János) Imre igen örül István megjöttének. (Tömörkény István) A feleségem igen fog örülni … (Móricz Zsigmond) –12 (ritka) <Ige v. állítmányi rész után.> □ Én ismerem már igen a magyar katonát. (Vas Gereben) A kopaszoknak is ajánlom igen, diadalra segíteni most engem. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) –13 (ritka) <Mondat végi helyzetben.> □ Tán az apja küldte be dohányért? Délben kell az igen. (Gárdonyi Géza) –14 (ritka) <Nyomósítva, főleg oly(an), mily(en) szókkal.> □ Mi dolog az, hogy oly igen kacagsz? (Vörösmarty Mihály) Oly igen tudtad-e, hogy bűn az, amit a hátam mögött előkapartál? (Gárdonyi Géza) –15 (ritka) <Hasonlóan nyomósítva, az állítmány után.> □ Miért örülsz oly igen? (Jókai Mór) –16 <Melléknév előtt, a tulajdonság, főleg nagyság, kiterjedés, érték, jelentőség, az állapot fokozására.> Igen jó dolgozat; igen csinos arc; igen fontos ügy. Ez mind igen szép, de… □ Rosszul tetted, hogy [öcsédről] …hallgattál, Azt mondád: igen nagy erő lakik benne. (Arany János) Lajcsi korán délután eljött. Igen ünnepélyes volt. (Krúdy Gyula) Olyan kapu volt, hogy egy igen hosszú s nagyon vastag végű fa volt rajta. (Móricz Zsigmond) Egy lány segitett | megenni… a kenyeremet, | a hazait, a szárazat: …igen | rossz koszt járta már, s nem volt egyebem. (Szabó Lőrinc) –17 (ritka) <Melléknévi állítmány után.> □ Hajának fürti holló feketék… Szép ajki rózsák. – Hervadók igen, Mert csak ledérség hangját rezgetik. (Vörösmarty Mihály) –18 (ritka) <Nyomósítva főleg oly(an), mily(en) v. (elavult szó) mely szóval.> □ Nem látni, melly igen magas A szép cedruszfa [= cédrusfa], ha a tövétől nézzük azt. (Ungvárnémeti Tóth L.) –19 <Határozatlan számnév előtt, a mennyiség, a számszerű érték fokozására v. lefokozására.> Igen sok pénz; igen kevés tudomány. □ Benned a bor igen sok, Félek, hogy még kicsorog. (népköltés) Igen keveset szoktam olvasni, mert a szemem gyönge. (Krúdy Gyula) –110 <Határozószó v. határozóragos melléknév, határozatlan számnév előtt.> Az még igen messze van. Ez igen rég történt. Ezt igen könnyen meg lehet csinálni. Igen jól éreztük magunkat. Ez igen sokszor előfordul. □ Ez mind igen szépen és okosan van mondva. (Vörösmarty Mihály) Szerdahelyi igen jól eltalálta a vízeszű Nörborgot. (Vörösmarty Mihály) Igen messze, rettenetes távolban van egy fehéres valami. (Móricz Zsigmond) –111 (ritka) <Megelőző fokozó határozószóval nyomósítva.> □ Piros virágú szoknyája, formás szép lábaszára a vízben is tükröződik, beh igen gyönyörűen tükröződik! (Gárdonyi Géza) –112 (ritka) <Minősítést kifejező, főleg állítmányként használt főnév előtt.> Igen gyerek ez még. || a. (erősebb hangsúllyal) Vmely célra v. a szóban forgó, a hozzáértett személy számára, ennek képességeihez, lehetőségeihez képest, megítélése szerint túlságosan. Ez nekem igen drága, nem vehetem meg. Ez az út neki igen hosszú, nem bírja megtenni. Ez a feladat igen nehéz neked, nem tudsz vele megbirkózni. □ Elég, hagyd el; gonoszúl káromlani szűnj meg: Már is igen rég űzöd az ármányt titkon, nem sejtve, mögöttem. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || b. Igen nagyon: rendkívül nagy mértékben, szerfölött nagyon; nagyon-nagyon, igen-igen. □ A királykisasszony igen nagyon beteg. (Arany János) Mindez a királynak tetszett igen nagyon. (Arany János)
• 2. (népies) Többnyire. Igen úgy. Igen mindig jelen van ott valaki. B. <Tagadó v. tiltó mondatban.>
• 1. <Csökkentett fokozó-nyomósító értékű kifejezésben hangsúlytalan v. mellékhangsúlyos szóként.> Ne igen: lehetőleg ne nagyon. Ne igen akarj oda menni. □ Megóvott, hogy ne igen tudjon rászedni vidéki követség. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) –11 Nem oly(an) igen: nem túlságosan. □ Éhes, igaz-e? – Nohát, nem olyan igen. (Móricz Zsigmond) –12 <Tagadáshoz kapcsolt tagadással v. tiltáshoz kapcsolt tiltással kapcs.> Nem is igen: alig is; ne is igen, … se(m) igen: is alig. Nem olvas, nem is igen sportol. Ne pletykálj, ne is igen hallgass a fecsegőkre. □ A jövendő nemzedék, Mely se kérdi tán, se tudja, Nem is igen lesz rá gondja: Hogy itt éltem. (Arany János) –13 (ritka) <Az állítmány után.> □ Midőn kezem’ megkérte [Bánk bán], nem rogyott ő térdre –! szép se volt igen; de egy | Alphonsus, egy Caesar állott előttem! (Katona József) –14 <Más(ok)hoz hasonlítva, a hasonlítás egyik részének elhallgatásával.> Te se igen erőlteted meg magad a tanulásban. □ Kend se igen szeretné, ha elmaradna ez a bál. (Móricz Zsigmond) –15 <Negatív értelmű közlés után; fokozó értelmű kifejezésben.> □ [A poloskán] ugyan kevés a vitézi, – arca penészesen úriás [= úrias], – termete sem igen daliás – háta pedig kifelé görbe. (Arany János) –16 <Vmely pozitív tartalmú közlésnek további fokozására v. kifejezésére A 448. lap első hasábjában az alulról számított 25. sorban a "kifejezésére" helyett olvasandó szó: kifejtésére.• szolgáló tagadó v. tiltó szerkezetben.> Egész nap magas láza volt, nem is igen evett semmit. □ Esik a hó, mégis fekete az útca, Nagy vastag sötétség egészen behúzta. | Járó-kelő ember nem is igen akad, Egy-egy látogató megy csak haza felé. (Petőfi Sándor) Fiaim, csak egyet kérek… Célozzatok jól fejemre, Ne igen le. (Szász Károly) Cirkuszigazgatók versengtek kezéért, s ennél többet nem is igen kell mondani szakmabeli férfiú előtt. (Krúdy Gyula) –17 <A pozitív közléshez hozzáértett, de elhallgatott tagadás után.> □ [Bence] az ásót a földbe ütötte S szemeit urára kérdve függesztette. | De Toldi Bencére nem is igen nézett. (Arany János) Zuhanást hallottunk, s ma se igen tudom, ki vágódott el. (Ady Endre) –18 <Olyan fokozó értelmű kifejezésben, amelyet tagad v. tilt a beszélő v. az író, az állítmány igei része és az igenév közt.> □ Varjas úr szeretett volna egy jó gondolatot megfogni –, de az ész nem akart oly igen engedelmeskedni. (Vas Gereben) –19 <Az állítmány után, annak nyomósítására.> □ Fejecskéd tedd szivemre, S ne félj, ne oly igen. (Petőfi Sándor–Heine-fordítás) || a. (ne, … sem, … se) igen: ne … sem, … se gyakran; (is) elég ritkán. A 448. lap első hasábjának utolsóelőtti és utolsó sorában a helyes szöveg:
  
  || a. <Tiltó- v. tagadószóval együtt a nem-igen 3. jelentésének megfelelő értelemben: ne igen: ne gyakran, elég ritkán; … sem v. se igen: sem, ill. se gyakran; (… is) elég ritkán.• Ne igen járj kinn ebben a rossz időben! □ Mogorva vén ember itt a csaplár, Szavát sem hallani, … Hát a felesége? … Ő sem igen beszél … (Petőfi Sándor) Éhöket a nagy tál kívánatos izzel Szomjukat a korsó csillapítja vizzel; Szavuk sem igen van azalatt, mig esznek. (Arany János) || b. Sem, … se igen: … sem túlságosan sok(at). Az idén sem igen fizet a búza.
• 2. (ritka) <Tagadószó előtt, főhangsúlyos szóként, a tagadás nyomósítására.> Igen nem szeretem én az ilyen dolgot.
• 3. (ritka) <Tagadó szó előtt, állító mondathoz hasonló értelmű feltételes tagadó mondatban, főhangsúlyos v. mellékhangsúlyos szóként.> □ "Gyere ki a vízből, hadd öleljelek meg" … "Tudod, Jancsi szivem, örömest kimennék, Ha a mosással oly igen nem sietnék." (Petőfi Sándor) II. (népies) Körülbelül. Igen tíz kilométerre van az erdő. Igen egyszerre feküdtek gyerekágyat.
• Szóösszetétel(ek): nemigen.