IGAZMONDÁS főnév (kissé
régies)
Az igazság megmondása, kimondása, megvallása: az a tény, hogy valaki igazat mond. □ Igazmondás elhajított kő, Hajító fejére visszajő. (Petőfi Sándor) Az igazmondásban elfárad a lélek, Bocsánat! ha most már egy mesét beszélek. (Sárosy Gyula) Kik az ámításban óriások, az igazmondásban törpék. (Vas Gereben) || a. Az a jellemvonás, hogy vki (mindig) igazat mond, ill. kimondja, megmondja az igazat; őszinteség.
Nem kenyere az igazmondás.
- Közmondás(ok): igazmondás nem emberszólás: nem szabad bűnül felróni, ha vki megmondja embertársáról az igazat.