Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (tájszó v. választékos) Járom (1). Befogja az igába; igába → beletör; igába fog, hajt: (átvitt értelemben is) szolgai engedelmességre, szolgaságra kényszerít; igába tör: a) <fiatal tinót> ránevel az igavonásra; b) (átvitt értelemben, bizalmas) <vonakodó embert> rendszeres, fegyelmezett munkához, kötelességteljesítéshez szoktat; c) <emberi közösséget> hódolatra kényszerít, leigáz; igába → törik; igát → hord; húzza az igát: (átvitt értelemben is, rosszalló) robotol, vmely nehéz terhet visel. □ Amelyet a serény pór nehéz igába fog: kérőzve meghevert a fehér szarvú tulok. (Tompa Mihály) Már bús bivaly ballagva rázza Igáját s barnul új barázda. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Vkire súlyos teherként nehezedő életkörülmény, tennivaló, robot; ennek terhe. Iga alatt nyög; igába v. iga alá hajtja a fejét: a) vállal vmely nehéz, robotos munkát; b) (tréfás) megnősül. Igájukat közösen viselik. Nehéz iga ez számára. □ Rozgonyi Piroska föltette magában, Hogy megtöri szívét fájdalmas igában | Feleségül mégyen Lőrinchez azért is. (Arany János) Nehéz iga a vénség. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) <Emberi közösségben> olyan társadalmi viszonyok összessége, amelyet a kizsákmányolás, elnyomatás, jogfosztottság és a szabadság hiánya jellemez; ennek terhe, súlya. A kapitalizmus, a tőke igája; iga alatt tart: elnyom; vminek igája alatt nyög; igája alá hajt, kényszerít, vet; az elnyomatás igáját hordja, viseli; az igát széttöri: felszabadítja magát. □ Nemzetek, országok! kik vas igátok Nyakatokról eddig le nem rázhattátok: Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! (Bacsányi János)
3. (népies, mezőgazdaság) Vmely munkára igénybe vett, fölszerelt, párba fogott teherhúzó állat, rendsz. szekérrel v. ekével együtt. Kevés volt az iga, de a gépek segítettek. Két igát rendelt ki kőhordásra. Nem tud igát adni, kézi munkát végez. □ Mondja meg, Mihály, hitire, nem az volt-e az egyességünk, hogy egy napszám jár magának, egy meg az iga után. (Móra Ferenc)
4. jelzői használat(ban) (számnévvel) Bizonyos számú igát (3) kitevő, így haszn. Egy iga ökör.