INKVIZÍTOR főnév -t, -ok, -a (
régies írva: inquisitor is)
- 1. (történettudomány) <A katolikus egyház történetében> az eretnekek ügyében vizsgálatot végző, a kínvallatás elrendelésére feljogosított bíró.
- 2. (átvitt értelemben) Szigorú, kegyetlen vizsgálóbíró.
- Szóösszetétel(ek): inkvizítormódra.
- inkvizítori.