IGEMÓD főnév (nyelvtudomány)
Az igének rendsz. alaki eszközökkel is megkülönböztetett olyan formája, amellyel a beszélő az igével jelzett cselekvés, történés, állapot v. létezés feltétlen, feltételes, óhajtó v. felszólító jellegét fejezi ki. A magyarban három igemód van: jelentő, feltételes és felszólító mód.