IGAZOLVÁNY főnév -t, -ok, -a
Általában vmely körülménynek, ténynek, viszonynak igaz, jogos voltát, megtörténtét, meglétét igazoló rendsz. hivatalos irat.
- 1. Személyazonosságnak, az alkalmaztatás fennállásának v. vmely szervezethez való tartozásnak igazolására való, rendsz. fényképpel ellátott irat. Arcképes igazolvány; → katonai igazolvány; személyazonossági igazolvány. □ Senki útját nem állotta,
senki tőle útlevelet, igazolványt nem kért. (Eötvös Károly) Kabátja zsebében megtapogatta szakszervezeti igazolványát. (Kosztolányi Dezső)
- 2. Vmely tevékenység folytatásának, cselekvés végzésének v. vmi igénybevételének jogos, hivatalos, engedélyezett voltát igazoló irat. Félárú jegy váltására jogosító igazolvány; határátlépési igazolvány; szállítási igazolvány; → származási igazolvány; utazási igazolvány; → választói igazolvány; vásárlási igazolvány. Áru csak igazolvány ellenében adható ki.
- 3. Vmely mulasztás megokolt voltát igazoló, rendsz. hivatalos személytől kiállított irat. Igazolványt hozott az orvostól.
- Szóösszetétel(ek): 1. igazolványkép; igazolványkiváltás; igazolványmeghosszabbítás; 2. iparigazolvány; pártigazolvány; vásárigazolvány.
- igazolványos.