IDŐZIK tárgyatlan ige -ök, -tem [e], -ött; -nék, -nél, -ne [e]; -zön, (
választékos) időz
- 1. (időtartamot kifejező tárggyal is) Vmeddig marad, vmennyi időt tölt vhol. Csak néhány percet v. néhány percig időzött az előszobában. Mennyit időzünk (az állomáson)? □ Az ablakhoz ment. Pár pillanatig ott időzött. (Kuncz Aladár) || a. (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) Vki rendsz. a kiszabott időn v. a megszokott időn túl vmennyi időt tölt; bizonyos ideig marad vhol. Menjetek, de ne időzzetek sokat! Talán már sokat is időztünk itt. Nem akar (sokáig) időzni a fővárosban.
- 2. (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) (választékos) Időzik vminél: vmivel hosszasabban foglalkozva bizonyos időt fordít rá. Ennél a tárgynál már talán sokat is időztünk. □ Kissé tovább időztünk a Karthausinál, mint talán dolgozatom kiterjedése megengedné. (Péterfy Jenő) Sápadt nő figyel | a gyertyalángnál
Ábrándozik lehangolt zongorán, | múlt bánatánál csöndesen időz. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Időzik vkivel: <gondolatban, foglalatosságában> vkivel együtt van, vele tölti az időt. □ Azokkal időzöm, akik másszor voltak. (Arany János)
- Igekötős igék: elidőzik.
- időző; időzött.