IDŐMÉRTÉK főnév (
irodalomtudomány,
nyelvtudomány)
<Vmely nyelvben> a szótagok kimondásához szükséges idő tartama, kül. egymáshoz való viszonyuk szempontjából.
Az ókori latin verselésben a szótagoknak meghatározott időmértékük volt. || a. <Szótagok hosszúságán alapuló versben> a hosszú és a rövid (időtartamú) szótagok szabályos váltakozása.
Ebben a verssorban nem jó az időmérték.