IDÉZÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában az idéz igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vmit, vkit idéznek.
- 1. Vkinek vhová, vki elé hívása. A szülőknek az iskolába idézése; vkinek színe elé idézése; a szökevénynek a parancsnok elé idézése. || a. (átvitt értelemben) <Babonás hiedelem szerint> vkinek megjelenítése vki előtt. Szellemek idézése. || b. Vkinek, vminek az emlékezetbe idézése: vkire, vmire való tudatos, szándékos visszaemlékezés, vki, vmi emlékezetének fölelevenítése.
2. (hivatalos) Bíróságnak v. más hatóságnak vmely személyhez intézett hivatalos felszólítása, hogy meghatározott helyen és időben a törvényes jogkövetkezmények terhe alatt jelenjék meg. Vkinek a bíró elé, törvény elé idézése. Holnapra szól az idézés. || a. (hivatalos) Az ezt tartalmazó hivatalos írás. Hivatalos idézés; bűnügyi idézés v. idézés bűnügyben. Kézhez kapta az idézést. □ Ritka ember szereti, ha a társaságában előforduló egyének kék bűnügyi idézéseket viselnek a kabátjuk szivarzsebében. (Krúdy Gyula) A vizsgálóbíró idézést küldetett
János bécsi címére. (Kosztolányi Dezső) Beidézték a tárgyalásra tanúnak, az idézést azonban nem tudták kikézbesíteni. (Babits Mihály)
- 3. Vmely szövegnek, mondásnak, kijelentésnek, ténynek a fölelevenítése, elmondása hivatkozásként. Szóról szóra való idézés; hibás, pontatlan, téves idézés; vki szavának idézése; vmely szöveg idézése; Ady egy versének idézése; jeles mondások idézése; emlékek, a múlt idézése; idézése nem mindig pontos. □ Nekem mint juristának [= jogásznak] a törvények idézését jobban kell tudnom. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): szellemidézés.
- idézési.