A magyar nyelv értelmező szótára

IDE [e] határozószó, mutató, és igekötő

• I. határozószó, mutató középfok; → idébb, (népies) idább (felső fok nem haszn.) <Gyak. olyan határozóval együtt, amely konkrét helyet jelent, ezt közelinek jelezve.>
• 1. Erre a helyre, ahol én, a beszélő (is) jelen vagyok; hozzám mint beszélőhöz közeli helyre. Lépj ide (mellém)! □ Laci te, | Hallod-e? | Jer ide. (Petőfi Sándor) Bémegyek | Id’ [= ide] a sűrűbe. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Bújjatok be ide a sűrűbe, ruhát cserélni. (Mikszáth Kálmán) Dobó … átintette Gergelyt maga mellé. – Kerülj csak ide, fiam. (Gárdonyi Géza) || a. Nekem, a beszélőnek. Ide add azt a poharat, én kértem. || b. <A beszélő vmely testrészének nevével alkotott határozó nyomósítására.> Bújj ide az ölembe! Ide ülj a térdemre! □ Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! (Petőfi Sándor) || c. Erre a helyre, ahol a megszólított(ak), ill. az(ok) a személy(ek) is jelen van(nak), aki(k)hez szól a beszélő. Azért küldtek ide bennünket, hogy megvitassuk (veletek, önökkel) ezt a kérdést. □ Gyermekink s nem magunk végett Jöttünk ide kérni téged … (Petőfi Sándor) || d. Ebbe a házba, ebbe a környezetbe, közösségbe. Ide nem jöhet be idegen. || e. Ebbe a községbe, városba, erre a vidékre. □ A borbély ide költözött ebbe a városba. (Gárdonyi Géza) Ha már ide vetett az Isten haragja ebbe az utálatos kis … fészekbe, hát élek a családomnak. (Móricz Zsigmond) || f. Ebbe az országba; hazánkba. Sok külföldi érkezett ide. □ Ha már egyszer idegenbe Valamikor ide bujtál, Rohanj jól kimelegedve [a háborúba]. (Ady Endre)
• 2. A mutatással megjelölt közeli helyre. Ide tedd a könyvet! || a. Vmely közel levő testnek, tárgynak mutatással meghatározott részére. Ide verd be a szöget! [ahova mutatok]. Ide a harmadik polcra tette a szótárt.
• 3. <Állítmányként, felszólító értelemben, tárggyal, -val, -vel ragos határozóval v. vele határozószóval:> add (hozd) ide (1–2)!; adja (hozza) ide!; adjátok (hozzátok) ide!; adják (hozzák) ide! Ide azt a botot! Ide azzal a fejszével! □ Kocsmárosné, aranyvirág, Ide a legjobbik borát. (Petőfi Sándor) Ide, ide fiamat kezembe, Hadd szorítsam a szivemhez őt! (Petőfi Sándor) Koszorúkat ide, veszteglő cserágat. (Arany János) Hogy adod [a ludat]? Ide vele! (Jókai Mór) Ide azzal a vörös alsóval! (Tolnai Lajos) Te, van egy üveg jó cognacom is. Parancsolsz? – Ide vele! (Ambrus Zoltán) –31 (régies) Ide veled!: hadd vegyelek magamhoz!; megragadlak s magamhoz veszlek. □ Ide veled, régi kardunk! (Petőfi Sándor) –32 (régies) Kezet, parolát ide!: csapj a kezembe (annak jeléül, hogy elfogadod az ajánlatomat, hogy egyetértesz azzal, amit mondok)! □ Parolát ide, hékás. (Mikszáth Kálmán)
• 4. (m értékű szóként) <Felszólító értelemben:> jöjj (jöjjön, jöjjetek, jöjjenek) ide (1–2) (hozzám, elém, mellém, a közelembe)! Ide, fiúk! Álljatok körém! □ Alig várjuk, hogy azt mondják; ide hát, Védelmezni bajában a szent hazát! (Petőfi Sándor) Ide, ide jó vitézek! | Gyüjti népét Laczfi Endre. (Arany János) Ide, aki földet szántott! | Ide, aki traktort gyártott! (József Attila)
• 5. Az imént említett, az ismert, a szóban forgó (közeli) helyre (házba, helyiségbe, vidékre, országba). A termet feldíszítették, ide gyűlt össze a fiatalság. □ [A kutyák dala.] Mienk A konyha szöglete, Kegyelmes jó urunk Helyheztetett ide. (Petőfi Sándor) Az, aki a helyet ismeri, úgyis ide talál. (Tömörkény István) [Zrínyi Velencében.] Nem tudta, hogy hamar | ide vágy vissza a földről, hol bármi sorban | élni és halni kell. (Babits Mihály) || a. Az imént említett helyre, ahol (valóságosan v. gondolatban) én, a beszélő is jelen vagyok. □ Szent a küszöb, melyen beléptem én, Oh szent a szalmakunyhók küszöbe, Mert itt születnek a nagyok, az ég A megváltókat ide küldi be. (Petőfi Sándor) || b. <Elbeszélésben, az elbeszélés hősének szempontjából:> ide (1–2). □ Rögtön elment a Nagymester utcába, … hazajött ide, s a szíve erősen dobogott. (Móricz Zsigmond)
• 6. Az imént említett, a szóban forgó közösségbe, pályára. □ Régi újságíró nem vagyok. Őszintén szólva: nem is nagyon szeretem a magam fajtáját. Engem közéjük a lelkem hozott ugyan, de nem is közéjük, csak ide. (Ady Endre)
• 7. <Főmondatbeli mutatószóként:> a mellékmondatban részletezett közeli helyre, irányba. Ide, ahol a versenyek folynak, özönlik a közönség. Ide célozz, ahova mutattam!
• 8. Felém, aki beszélek. Ide fordulj (, ne oda)!
• 9. Vmely tárgynak mutatással v. a szövegkörnyezettel meghatározott közeli része felé. Ide célozz, a tábla közepére!
• 10. Idáig (1–2). Ide nem hallatszik a harangszó.
• 11. <Közelséget kifejező határozóval kapcs.:> ehhez a helyhez viszonyítva, ettől a helytől számítva, ill. a szóban forgó tárgy helyétől idáig számítva. Az Országház közel van ide. || a. (kissé népies) <A messze szóval, a nem messze szókapcsolattal v. -ra, -re ragos mértékhatározóval kapcs.:> ettől a helytől (számítva), innen (számítva). A város ide két órányira van. □ Gyerünk innen fakó lovam, Tisza ide nem messze van. (Vörösmarty Mihály)
• 12. <Nézést, hallgatást, figyelést jelentő igével, kifejezéssel kapcs.:> rám (cselekedeteimre, magatartásomra, szavaimra); ránk. Ide figyelj!; Ide hallgass(atok)!; Ide nézz! □ Ide vigyázz, jó Perozes. (Jókai Mór) Most hát ide ügyelj. (Csiky Gergely) Ujhuj! – rikkantott a pofitos [= pufók] Kaby Jóska, aki ide figyelt félfüllel. (Mikszáth Kálmán)
• 13. <Levél, írásmű szövegére és az olvasásával kapcsolatos helyzetre támaszkodó használatban:> ehhez (a levélhez, írásműhöz). Ide csatolom, mellékelem a tegnap érkezett táviratot. □ A levelet ide [= a naplóhoz] tűzöm. (Ambrus Zoltán)
• 14. <Felolvasásban, előadásban, írott, nyomtatott szövegben:> ehhez a részlethez, amelyhez éppen most eljutottam, ill. eljutott az olvasó, v. amelyről éppen szó van. Ide szúrj be egy szót (jelzőt, mondatot, bekezdést)! Mikor ide ért az elbeszélésben, izgatott lett.
• 15. (erős érzelmi hangsúllyal) (gyak. rosszalló) Ebbe a <beszédhelyzetből, a szövegkörnyezetből ismert, a szóban forgó> sajnálatos állapotba, helyzetbe. Nem hallgattál a jó szóra, s lám ide jutottál! Hát ide jutottatok?!
• 16. <Mély hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, az előbb említett hellyel, térbeli dologgal ellentétben, a később említettre utalva:> a később említett, később megnevezett helyre. Délelőtt az iskolában van, délután a könyvtárban; ide szívesebben jár, mint (am)oda.
• 17. <Mély hangú megfelelőjével párhuzamos használatban, meg nem határozott hely jelésére:> Ide (is), (am)oda (is): a) erre a közeli helyre (is), arra a távoli helyre (is); b) (az) egyik helyre (is), (a) másik helyre (is); több helyre egyszerre v. egymás után; c) ennek (is), annak (is); d) (az) egyiknek (is), (a) másiknak (is); hol ide, hol (am)oda v. majd ide, majd (am)oda v. ma ide, holnap (am)oda: egyszer (az) egy(ik) helyre, máskor (a) más(ik) helyre; ide, … amoda. Ide is, oda is bekukkantott. □ Hej Laboda, Laboda! | Lábod ide, amoda. (Vörösmarty Mihály) Egy láthatatlan mérleg himbálózott [Mari] gondolatában folytonosan, s ezer apró dolgot és megfigyelést rakott a serpenyőkre, hol ide tett valamit, hol amoda, majd megint átrakta. (Mikszáth Kálmán) –171 (ritka) <Az ott, amott, onnan, amonnan szóval szembeállítva:> (az) egyik helyre … (a másik helyen, helyről…) □ A gazda jár, jár a barázdákon, méregeti a szőlőhatárokat, elmegy a gránicra, összehasonlítja a szomszédéval, ide egy lugast tervez, amott az aljat ki kellene ültetni őszibarackkal. (Mikszáth Kálmán) || a. Se ide, se (am)oda: a) se(m) erre a közeli helyre, se(m) arra a távolira; b) se(m) (az) egyik helyre, se(m) a másikra; c) sehová; d) se(m) ennek, se(m) annak; e) sem (az) egyiknek, se(m) a másiknak; egyiknek sem. □ Se ide nem, se oda nem Fütyöl a madárka. (Arany János); f) <tanácstalanság, habozás, cselekvésre való képtelenség kifejezésére>. Eddig még csak megvoltunk valahogy, de most aztán se ide, se oda. g) (állítmányként, állítmányi rész lényeges elemeként) (népies, ritka) közepes v. gyenge minőségű. □ Hát hiszen éppenséggel nem olyan se ide, se oda [ez a bor]… de csak több volt a tavalyiban az erő. (Tömörkény István)
• 18. (bizalmas) <Mély hangú, megfelelőjével párhuzamos használatban, állítmányszerűen ugyanazon főnév után, annak kifejezésére, hogy a főnévvel jelölt dolgot a beszélő, ill. a szóban forgó személy nem veszi figyelembe, nem törődik vele.> Betegség ide, betegség oda, ő elment dolgozni. Barátság ide, barátság oda, megsértett! □ Már szerződés ide, szerződés amoda! én nem látok más menekedést. (Vörösmarty Mihály) A két ügyvéd, szégyen ide, szégyen oda, elkezdett lefelé licitálni. (Mikszáth Kálmán) || a. Akárhogy vélekedünk is a főnévvel jelölt személyről, dologról …; akármit gondolunk is róla …; akárhogy nézzük is a szóban forgó személyt, dolgot … □ Leány ide, leány oda, mind olyan, mint a méz; míg az ember meg nem ízleli, nem mondhat róla semmit. (Tolnai Lajos) Szó ide, szó oda, a dolog sehogy sincs rendén. (Tolnai Lajos) Van vagyona, van tehetsége, van szép művészi hírneve, ami, az üzlete ide, az üzlete oda, nem közönséges pozíciót biztosít neki. (Ambrus Zoltán) || b. <Főleg tőszámnévi jelzős főnévvel kapcs., gyak. pénzösszegre vonatkoztatva; annak jelölésére, hogy nem sokat jelent, a szóban forgó dolog alatta marad-e vminek, vmely számnak, vagy meghaladja azt.> Ide vagy oda v. akár ide, akár oda v. se ide, se oda: nem számít, nem érdemes törődni vele. Egy pár forint ide vagy oda, nem számít. □ Az előfizetési pénz, … a szellemi kiállítás költsége számba sem jön; egy pár százezer forint ide vagy oda. (Jókai Mór) A kormány nem nyomatta ki a költeményt millió példányban … Pedig már akkor tízezer forinttal többet nyomatni a bankóprésnek akár ide, akár oda. (Jókai Mór) Példázat ide vagy oda: a "miként" határozza meg a szellemi bajvívás érdekességét. (Ambrus Zoltán) Az a pár forint se ide, se oda. (Móricz Zsigmond)
• 19. (tájszó, régies) Ide s tova: ide-oda (2). □ Engem e vad rengetegben Ide s tova hajt a bú. (Kisfaludy Sándor) Ide s tova jár-kel a vén. (Arany János–Goethe-fordítás)
• 20. Ide meg ide v. ide és ide: a) <pontos hely, lakáscím stb. megjelölése helyett haszn. kifejezésként:> arra az ismert helyre, amelyet a beszélő v. az író vmely okból nem akar v. nem tud megnevezni. □ Az alispán úr először is azt kérdé, hogy hová való, mire megmondá, hogy ide meg ide. (Vas Gereben) b) <felsorolás helyettesítéseként>: azokra az ismert helyekre, amelyeket a beszélő v. az író vmely okból nem akar v. nem tud név szerint felsorolni. Úgy rendelkezett, hogy ide meg ide juttassunk el egy-egy tájékoztatót.
• II. igekötő
• A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. az ide- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
• B. <Önállósítva, ide- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósításaként; a szóban forgó igével egyértékű.> [Idehallatszik a harangszó?] – Ide [= igen, idehallatszik]. Ideadta minden pénzét; ide bizony.
• Szóösszetétel(ek): 1. ide-amoda; 2. ugyanide.