HEVERÉS [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a hever igével kifejezett tevékenység, ill. állapot, helyzet; az a tény, hogy vki, vmi hever (vhol).
- 1. Kényelmes, tétlen, lustálkodó v. pihenő fekvés. Az ágyon, a földön, a fűben, a pokrócon való heverés. || a. (rosszalló) Lustálkodás, tétlenség, tétlenkedés. Mire jó az a folytonos heverés? Nem volt még elég a heverésből?
- 2. (átvitt értelemben, ritka) Vminek elhanyagolt, gondozatlan, rendetlen v. használatlan állapota, helyzete. A gerendáknak az útban heverése; a könyveknek az asztalon heverése; vmely földterület parlagon heverése.