HERSEG [e-ë v. ë-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (csak 3. személyben) (
népies,
hangutánzó)
<Vmely tárgy, anyag, erős külső behatásra> recsegésszerű, magas, sercegő hangot ad.
Herseg az alma, ha beleharapnak. Herseg a foga alatt a körte. Herseg a nyers burgonya, a dinnye, a káposzta, mikor belevágnak. Herseg a fű a kasza alatt. Herseg a hús a forró zsírban. Hersegve ég a tűz. □ Úgy gyertek,
hogy még a hó se hersegjen a talpatok alatt. (Móricz Zsigmond) || a. <Madár> ilyen hangot ad.
Herseg a haris.
- hersegés; hersegő; hersegtet.