HENGERGET [e-ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..gessen [e-ë]
<Rendsz. henger alakú tárgyat> görget (1).
Vmit hengerget vhová. Lisztben, morzsában hengergeti a gombócot. Öblítéskor hengergetik a hordót. A vihar sziklákat hengerget a hegyről. □ [A felhők,] Ha teleszívták magukat vízzel, s a lejtőn súlyos erővel Természeti kényszerből tova kell gördülniök, önnehezüktől Egymáshoz ütődve, kipukkadnak
S e kényszerüség okozója ki? Hát nem Zeüsz hengergeti őket? (Arany JánosArisztophanész-fordítás) [A hordót] sok lelketlen szolga
hengergeti. (Tolnai Lajos)
- Igekötős igék: áthengerget; behengerget; elhengerget; előhengerget; felhengerget; kihengerget; lehengerget; meghengerget; visszahengerget.
- hengergetett.