Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HERVATAG [ë] melléknév -on, -abb (választékos, irodalmi nyelvben)
  • 1. Olyan <növény>, amely a hervadásnak (1) alá van vetve, hamar hervad, hervadékony. A virág hervatag. □ A koszorú gyengéd szövedék sokféle virágból, Szép is…, hervatag is. (Vörösmarty Mihály) Szívem, ti hervatag virágok, levelek! | Úgy fáj, úgy vérzik értetek! (Tompa Mihály) || a. (átvitt értelemben, gúnyos) Olyan, ami könnyen, hamar hervad (3), gyorsan elmúlik, nem sokáig virul, v. rövid ideig ragyog. Hervatag dicsőség, hírnév, siker. □ Mily nagy érdem az, Minő erény, mely e hálátalan Pályán a késő hála ujra sarjadt, Nem hervatag babérait szedi … (Arany János)
  • 2. Olyan, akin, amin a hervadás (2) jelei mutatkoznak. Középkorú, hervatag nő. □ Rövid búcsúlátogatásokra emlékszem még és a Zimán Ilka fagyos, hervatag szájára. (Kaffka Margit) || a. Hervadt (1). □ Az udvar közepén fehér rúdon egy zöld üveggömb állott hervatag verbénák között. (Krúdy Gyula)
  • 3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami vkinek, vminek a hervadt (2) voltára emlékeztet; bágyadt, erőtlen. □ Énekelt, … mutatóujját valami hervatag, régies mozdulattal halántékához emelve. (Kosztolányi Dezső)
  • hervatagság.