HENTES [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Az az iparos, aki sertést hivatásszerűen öl, feldolgoz, és az így készített húsárut forgalomba hozza.
Hentes és mészáros; a sarki hentes. □ Nyakig a vérbe és a sárba | dolgoztunk, mint a hentesek. (Kosztolányi Dezső) || a. (
tájszó) Böllér (1).
- Szóösszetétel(ek): hentesbolt; hentesipar; hentessátor; hentesszalonna.
- henteskedik; hentesség.