HENTERGŐZIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -zék (-zön) (kissé
népies)
<Személy, állat> fektében pajkosan, játékosan ide-oda forgolódik.
A gyerekek a fűben hentergőztek. □ A komondorok a hátukon hentergőznek. (Jókai Mór) || a. <Főleg személy> lustaságból, kényelemszeretetből heverve, fektében forgolódik.
Egész nap a díványon hentergőzik.
- Igekötős igék: elhentergőzik; meghentergőzik.
- hentergőzés; hentergőző.