HENTEREDIK [e-ë-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë] (kissé
népies)
- 1. Testét teljes hosszában gyors mozdulattal vmire ráfordítja; vhová v. vmire terül. Az ágyra henteredett. Fáradtan henteredik a pázsitra. Megbotlott, és a sárba henteredett.
- 2. (gyak. -t ragos mértékhatározóval) <Személy, állat> fekvő helyzetben egyik oldaláról gyorsan a másikra fordul. A másik oldalára henteredik. A ló egyet henteredett, azzal felkelt.
- Igekötős igék: lehenteredik; ráhenteredik; végighenteredik.
- henteredés; henteredett; henteredő.