HERVADÁS [ë] főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában a hervad igével kifejezett folyamat, ill. ennek eredménye mint állapot; az a tény, hogy vmi, vki hervad.
- 1. Növény(zet), növényekkel benőtt, beültetett hely, táj sárgulása, száradása, fonnyadása. Korai, őszi hervadás; a hervadás időszaka; a füvek, a levél, a lomb, a virág hervadása; az erdő, a táj hervadása. Hervadásnak indul a kert. □ Hervadj, hervadj, drága fa, Hervadásnak átka rajtad. (Vörösmarty Mihály) Őszi tájnak hervadása! | Őszi napfény ragyogása! | Hervadásból, fényből támad Lelkemen e kedves bánat. (Tompa Mihály)
- 2. (átvitt értelemben) Az ifjúságnak, testi üdeségnek, frisseségnek, szépségnek múlása. A hervadás jelei, nyomai; arcának, szépségének hervadása. Szépsége hervadásnak indult. □ Hervadása líliomhullás volt: Ártatlanság képe s bánaté. (Vörösmarty Mihály) Meglátszottak
szeme szögletében a hervadás hajszálvékonyságú vonalkái. (Krúdy Gyula) A grófné rövidlátó volt s lornyonnal nézett meg. Kicsit hervadásnak indult. (Móricz Zsigmond)
- hervadási; hervadásos.