HENGEREDIK [e-ë-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
<Rendsz. nagyobb, nehezebb test> tengelye körül forogva gurul. □ Hengeredék nagy kő rettenetes szála [= darabja] A lépcsőre. (Arany János) || a. (
ritka)
Vmire hengeredik: <állat> teljes hosszúságában elnyúlva vhová fekszik. □ Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve. (Arany János)
- Igekötős igék: áthengeredik; behengeredik; belehengeredik; elhengeredik; kihengeredik; lehengeredik; végighengeredik; ráhengeredik; visszahengeredik.
- hengeredés; hengeredett; hengeredő.