HENCEG [e-ë] tárgyatlan ige -ett, jen [ë, ë] (bizalmas, rosszalló)
Nyeglén, ízléstelenül dicsekszik vmivel. Ruhájával, származásával henceg. Ezzel kár hencegni. □ Hencegett, hogy az ő ládája különb. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: elhenceg.
hencegés; hencegő.