HELYTÁLLÁS [t-á] főnév
A helytáll (1, 2, 3) igével kifejezett magatartás, viselkedés, ill. folyamat; az a tény, hogy vki, vmi helytáll <vmely téren>. Példás, rendíthetetlen, szilárd, törhetetlen helytállás; a szovjet nép helytállása a Nagy Honvédő Háborúban. Helytállásukon megtört a németek támadása. A béke ügye elválaszthatatlan a világ demokratikus erőinek összefogásától, helytállásától.