HELYZETI [e-e] melléknév (-leg)
(Vmely) helyzettel (1) v. vkinek, vminek a helyzetével (4) összefüggő, azzal kapcs., abból adódó; a helyzet, a körülmények adta. Helyzeti előny; helyzeti energia: a) (fizika) az az e., amely az anyag helyzetében rejlik; potenciális e.; b) (átvitt értelemben) vkinek, vminek adottságaiból, helyzetéből fakadó előnye; helyzeti erő; a helyzeti adottság is segített, hogy
; a helyzeti erők összejátszása eredményezte, hogy
; helyzeti kiszolgáltatottsága erősen befolyásolta fejlődését.