HELYTELENSÉG [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (csak egyes számban) Vminek helytelen (1, 1a) volta. Állításának, szavainak helytelensége; magatartásának, tettének, viselkedésének helytelensége.
- 2. Vminek az a jellege, hogy nem olyan, mint amilyennek lennie kellene; nem célravezető, nem megfelelő. Az eljárás, az intézkedés, a módszer helytelensége. Hamar kiderült elgondolásának a helytelensége.
- 3. Helytelen (3) személyre valló cselekedet, viselkedés, megnyilatkozás; neveletlenség, illetlenség. Amit ez a gyerek csinál, az már valóban helytelenség. Minden helytelenséget megenged neki. □ A tudós tanárok bölcs beszédei helyett hallgatta azt a sok helytelenséget, amin a komédiában röhögnek és sírnak. (Jókai Mór)