HÍNÁR [í v. i] főnév -t, -ok, -ja
- 1. <Csendes, lassú folyású folyóban v. állóvízben> a víz színe alatt tenyésző többféle indás, virágos növény; szétágazó indái a vízben való mozgást (úszást, csónakázást) akadályozzák. Belebonyolódott a hínárba. Alig tudott kiszabadulni, kievickélni a hínárból. A mocsár tele van hínárral. □ Vagy szépséged, mint a hínár, Veszedelmes mély fölött jár? (Vörösmarty Mihály) Fekete hínárra leszállott az este. (Juhász Gyula)
- 2. (átvitt értelemben) Veszedelmes, bonyolult helyzet, amelyből nehéz szabadulni. Nyakig van a hínárban; → kimászik a hínárból. □ Óh, ezer örvény és hínár Fogja pályád majd körül. (Berzsenyi Dániel) Ejnye, de sokért nem adom, fiacskám, hogy ilyen szépen kivágtad magadat a hínárból. (Mikszáth Kálmán) Engem is cibált, lökdösött a sors: kimásztam minden hínárból. (Gárdonyi Géza)
- Szóösszetétel(ek): hínárnövényzet; hínárszövevény.