HELYRETESZ tárgyas ige, (
régies,
irodalmi nyelvben) helyretész
<Vmit, ami nincs a helyén,> helyére visszatesz.
Az elolvasott könyvet ismét helyretette. □ Rendbehozza a szobácskát; Helyretészi a ruhácskát. (Gyulai Pál) || a. <Helyéből kimozdult testrészt> újra a helyére illeszt, s ezzel a test épségét visszaállítja.
Kificamodott karját az orvos helyretette. □ Az úrfit
fölvitték
, a lábát helyretették. (Vas Gereben)
- helyretehető; helyretétel; helyretetet; helyretett; helyretevés.