HELYEZKEDÉS [e-ë-ë v. e-e-ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
- 1. A helyezkedik (1, 3, 5) igével kifejezett cselekvés; mozgolódás, fészkelődés, ide-oda mozgás helyfoglaláskor. Hosszas helyezkedés után végre megkezdték az ülést.
- 2. (sport) <Verseny közben> kedvező pillanat v. helyzet kivárása, kihasználása előny szerzésére. Tömegversenyekben fő a helyezkedés. Ügyes helyezkedéssel várta a labdát.
- 3. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) <Elvtelen alkalmazkodással, ravasz számítással> olyan állásfoglalás v. olyan magatartás kialakítása, amely az érvényesülési lehetőségeknek leginkább megfelel. Jó helyezkedéssel jutott magas állásába.
- helyezkedési.